-Boszorkány vagyok, Elena.
Enyhe sokként ért ez a dolog. A legjobb barátnőm, egy boszorkány. Jó, oké. Nem kiborulni. Igyekeztem hamar felfogni és olyan arcot vágni, aki nem borul ki fél percen belül, hát nem sikerült.
-Elena, tudom, hogy ez most sokként ért, de meg kell értened, te vagy a legjobb barátnőm és eddig te vagy az első ember is aki mindezt tudja.
-Értem, igyekszem hamar felfogni, de eddig mér nem mondtad el?
-Tudod az igazság az, hogy... - és persze hogy csörög a telefonja.
-Szia, nagyi! Hamarosan otthon leszek. Rendben sietek, szia.
-Ne haragudj Elena. Szóval az igazság az, hogy a Salvatore és a Bennett család évtizedekig harcoltak egymással. Aztán megnyugodtak a kedélyek és most hogy újra feltűntek a vámpírok Mystic Falls-ban, megkell védeünk a várost. De értsd meg nem rég tudtam megén is. Azért tűnök el napokra, hogy tudjam kontrollálni az erőmet, és hogy minél több varázslat tudását eltudjam sajátítani.
-Értem. - értettem is, csak azt nem hogy ezt mér most kell elmondania, mér nem lehetett elmondani sokkal előbb. De ezekszerint akkor tud Stefanról és Damonról is.
-Akkor te azt is tudod hogy...?
-Igen tudom.
Értelek. Nos hát most hogy tisztáztuk a dolgokat és megtudtam mi is valójában az eltűnésed oka. Megértem. De szeretném ha nem titkolóznánk Bonnie.
-Megegyeztünk.
Miután Bonnie kitette otthon belevetettem magam az esküvői ruha keresésébe. Persze sikeretlenül. Nem baj megvárom azt a két hetet. Remélem akkor lesz valami mert itt van a nyakunkon az esküvő, ja és persze a suliról se feledkezzünk meg. Neki álltam vacsorát készíteni, mikor csengettek. Futár szolgálat egy nagy csokor virág. Vörös rózsa. Hmm vajon mér kaphattam. A papírocskán ami mellékelve volt, csak annyi állt rajta, hogy: Szagold meg :)
Megszagoltam. Semmi tipikus rózsa illata volt. Vázába tettem, majd folytattam a vacsora készítést. Olasz étel és persze saláta. A fiúknak pedig csak vér. Remek, hozzá kell szoknom ezekhez még, de azt hiszem hamar belefogok rázódni. Egy félóra elteltével kezdtem nagyon rosszul lenni. Émelyegtem, hányingerem volt, szédültem és még sorolhatnám. Majd egyszer csak sötétség.
-Szia, Jenna itt Stefan! Nálad van Elena?
-Nem haza vitte a lányokat és utána hazament.
-Nem érem el telefonon.
-Nem tudom biztos üvölt a zene miközben főz és azért nem hallja meg.
-Az lehet. Mindegy még van egy pár elintézni valóm és sietek haza.
-Rendben, de ha tudsz valamit kérlek telefonálj. Megpróbálom én is elérni.
-Rendben, köszönöm, Jenna.
-Nincs mit, Stefan.
Vajon mi lehet Elenával. Nem szokott zenét hallgatni főzés közben vagy ha igen akkor is halkan. Valami nincs rendben. Mindegy elintézem a dolgaimat és utána hazamegyek. Fél óra elteltével kaptam egy smst: Szia! Jól vagyok. Láttam, hogy kerestél főztem és hangosabb volt a zene a kelleténél. Elena. Na most megnyugodtam, de valami akkor se hagy nyugodni. Elena nm szokta a zenét üvöltetni. Haza megyek.
-Elena.... - semmi válasz. - Elena merre vagy? Valami furát érzett a folyosón lévő vázából. A rózsa. Ki küldhette neki. Semmi feladó, érdekes. De elég büdös volt. Valószínűleg Elena azért nem érezte mert nem olyan kifejlett az orra mint nekünk. Belélegezhette. A fenébe már megint kezdődik. Eddig nyugi volt.
-Elena merre vagy? - a telefonja a szekrényen. Erről jött az sms pedig. - Elena?
-Mit kiabálsz Stefan?- szólt közbe Damon.
-Nem érzeted a rózsából kijövő szagot?
-Ami azt illeti, de. Miért is?
-Mert Elena beleszagolt... - közben a telefonhívás Jenna nénitől hogy ő se éri el telefonon. Le is volt némítva nem hallottam én se. Mondtam neki hogy minden rendben. Elég nehéz volt pont ilyen helyzetbe hazudni ugyanis ha nem kerül elő órákon belül meghal.
Damon is kezdett egyre idegesebb lenni.
-Hol lehet?
-A pince.
Lerohantunk és láttuk bezárva ájultan fekszik a hideg pincébe ahova néha damont kellett lezárni egy kis verbéna társaságával.
-Elena, ébredj...
Nem kelt fel, ez ellen ellenszer sincs meg kell várni, míg felkel.
-Te azt hiszed, hogy ilyenkor tudnék enni?
-Mér ne hinném? Úgyse érdekel, hogy mi van Elenával?
-Már hogyne érdekelne, tuskó.
-Akkor menj tegyél rendet.
-Nem jobbat tudok, megkeresem a virág feladóját.
-Ne csinálj hülyeséget Damon.
-Ne aggódj nem fogok.
-De igenis aggódók... - hmmm ilyenkor gyorsan letud lépni, de ha pakolni kell akkor nem tud ilyen gyors lenni. Felvittem Elenát a hálóba és lefektettem. Én se tudtam enni, de muszáj volt. Egész nap semmit nem ettem. Felhoztam a kajám és itt fönt ettem. Amíg Elena pihent addig utána néztem egy két dolognak. Ki az aki tud ilyen dolgokról. A Bennett család. De ők csak nem akarná Elenát megölni, hacsak... nem Elenával akartak végezni... de akkor nagyon elszúrták a varázslatot és máshogy jött ki a lépés mint azt ők gondolták volna. Vagy épp a kedves ellenség aki folyton Catrine-nak nézi Elenát. Ennek véget kell vetni.
Elena még mindig nem kelt fel. Már több mint 10 órája alszik ez nem lesz jó. Telefonálnom kell.
-Bonnie, szia! Itt Stefan a segítségedre lenne szükségem baj van, amilyen gyorsan csak tudsz gyere!
-Rendben megyek. - érzetem hogy baj van.
-Szia! Itt vagyok. Elena hol van?
-Pont róla lenne szó, gyere utánam. - Miután felértünk. Elmeséltem Bonnie-nak hogy valójában mi is történt.
-Hát nem mi voltunk, mér akarnánk bárkit is bántani most hogy nyugalom van? Nem kellenek a viszályok.
-Igazad van. Tudnál esetleg segíteni?
-Sajnos nem. Meg kell várni, hogy felkeljen, ha egyáltalán...
-Mi, ha egyáltalán, felfog kelni.
-Igen, felfog kelni.
-Rendben, megvárod míg felkel vagy majd hívjalak.
-Ha nem gond Stefan, megvárnám míg felkel.
Nem sokkal este 8 után, Elena kezdett magához térni.
-Elena- szólt Stefan, mert szegény Bonnie elaludt így hát őt is felkeltette.
-Mi történt?
-Megszagolt a rózsát és valamiféle porral volt behintve.
-Értem. Iszonyatosan fáj a fejem.
-Azt meghiszem.
-Bonnie hát te itt? Hogy, hogy, nem mintha baj lenne.
-Igen Stefan hívott hátha tudok segíteni, de itt csak az idő segíthetett.
-Értem, na akkor eszünk?
-Épp hogy magadhoz tértél már enni is akarsz? - kérdezte Stefan.
-Igen.
Mind a hárman mosolyogtunk.
Most hogy kaptam egy fejmosását mert ha Stefan küld virágot akkor a monogramját ráíratja, akkor megszagolhatom, de ha más küld akkor ne. Felfogtam világos. Nem derült ki hogy ki küldte a virágot. Damon kereste, de még a tökéletes Damonnnak se sikerült.
-Hamarosan év vége és esküvő. Koncentrálhatnánk erre?
-Persze.
-Köszönöm. Szóval nincs még ruhám.
-Hamarosan lesz.
-Oké de az kicsit fura hogy tudom milyen legyen a koszorúslányok ruhája de azt nem hogy az enyém milyen legyen!!!
-Elena ne idegeskedj, meglesz az a ruha. Ha más nem lesz felveszed édesanyánk ruháját.
-Ő meglátjuk. - Néztem rá nagy szemekkel, azt a ruhát tuti nem veszem fel. Régi, tuti valami szakadt besárgult, nagy vállas pufajka ronda ruha.
Telt az idő. Újra ruha próba. A lányoknak és persze Jenna néninek is tetszett a koszorúslányok ruhája. De én még mindig nem találtam meg a megfelelőt. Hát ha jobb nem lesz marad az amelyik a sokk közül tetszett. Vagy felveszem a Salvatore testvérek anyukája álltal hordott ruhát. Majd meglátjuk.
Hazafele végig gondolkodtam a ruhán. ege fene megnézem azt a rondaságot.
-Stefan lehoznád anyukátok esküvői ruháját?
-Igen persze.
A szám tátva maradt mikor megláttam. Kicsit alakítgatni kell rajta de tökéletes. Most már minden megvan.
-Ez lesz a tökéletes ruha. Köszönöm.
-Ez csak természetes.
A következő napokban elkezdtem alakítgatni, varrogatni kicsit a ruhán, de ugy döntöttem hogy szakavatottabb emberre bízom a dolgokat. Így megkértem Bonnie nagymamáját, hogy segítsen nekem. A ruhám csoda szép lett.
A sulinak is vége. Végre. Mindenki tökéletes átlaggal fejezte be az iskolát.
Hamarosan itt az esküvő...
